Oroszlány - amely nevét és címerállatát a legenda szerint az egykori, a Vértesben található Oroszlánkő várát őrző két kőoroszlánról kapta – 1937-ben mindössze 1500 lakosú falucska volt, nagyrészt szlovák származású lakossággal. A település nevei - Oroszlánkő, O rosz leány, Oroszlán, Oroszlány -, ahogy birtokosai is – a Csákoktól az Eszterházyakig – folyamatosan változtak az idő folyamán. Az Árpád-házi királyok gyakran vadásztak a Vértesben, s olyankor nyugalmat leltek Szentkereszt és Gerencsérvár falai között. A török szultán hadai sem kerülték el az egykori Oroszlányt és környékét, s 1543-ban felgyújtották Oroszlánkő várát.

Majdnem 200 év telt el, mire újra benépesült a falu, Trencsén, Pozsony és Nyitra megyéből. A Felvidékről idetelepült szlovákok a földesúr jobbágyaiként mészégetéssel, fuvarozással próbáltak sanyarú sorsukon enyhíteni. Jóval később, az első világháborút követő évtizedekben az itt felkutatott jó minőségű barnaszén mezők emelték új dimenziókba a települést.

A bányászkodás és az energetikai ipar folyamatos, több évtizednyi fejlesztésének köszönhetően az évek alatt 24.000 lélekszámúra dagadt a város, amely a fokozatosan az ÉNY- dunántúli kisrégió természetes központját teremtette meg. Jelenlegi népessége közel 20 000 főt tesz ki, Komárom- Esztergom vármegye DK-i határán. Oroszlány manapság a környezetében található egyéb falvakkal alkotott Oroszlányi járás gazdasági, kulturális, igazgatási és közlekedési központja, a járás székhelye.

Területe 76 négyzetkilométer, amelynek közel fele erdő és jelentős részben természetvédelmi terület is. A város belső közterületein nagyságrendileg 11 000 fa található, tehát joggal és nyugodtan lehet „zöld kisvárosnak” nevezni. A jó megközelíthetősége és gyönyörű környezete, a várost körülölelő kiterjedt erdőségek kedvező úti céllá is tehetik az "oroszlános" várost és környékét.

A Budapest-Bécs autópálya jó negyedórányira van, s Budapestre, Győrbe, Székesfehérvárra is csupán egy órányi az autóút. A vasúti közlekedés is megfelel a kor követelményeinek: a villanyvontatású szerelvények óránként közlekednek Oroszlány, Tatabánya és Budapest irányába.

Igazi „gyöngyszemek is fellelhetők” a város közigazgatási területén és környékén: Majk Kamalduli Remeteség a XVIII. századi, Közép-Európában is egyedülálló műemlék, Majki Bányászati Múzeum, az Oroszlányhoz közeli vértesszentkereszti apátság, Gerencsér vár és Oroszlánkő várának romjai, valamint a településsel határos várgesztesi vár is kiváló kirándulási célpontok. Az országos Kék túra és a Dunántúli Piros túra szakaszai is a település melletti hegyekben, erdőkben húzódnak.

Akad látnivaló a városban is. A másfél évszázados török hódoltság után elnéptelenedett vidékre szlovák telepesek hozták vissza az életet a 18. század elejétől, s e jelentős létszámú magyarországi kisebbség térképén Oroszlányt azért is jegyzik, mert hűen berendezett szlovák tájházával tiszteletre méltóan ápolja az előző generációk emlékét. Az ófalu evangélikus temploma és a város közelmúltban épített katolikus temploma is megér egy-egy látogatást, akárcsak a „Városkapu” vagy a különleges és egyedi építészeti megoldásokat tartalmazó, szimbolikus oroszlányi víztorony.

A környék közel 20 horgásztava közül külön is meg kell említeni a hőerőmű hűtőtavát, amelynek horgászállásait télen is látogathatják a horgászsport szerelmesei. A Vértes vadállománya messze földön híres és elismert. Akit egyszer megérint e táj különös varázsa, az bizonyára gyakran lesz a környék vendége. Ma már a séta-, a vitorlázó- és sárkányrepülés is olyan szórakozási lehetőségek, amelyek könnyedén elérhetőek az itt élők és ide látogatók számára a város melletti repülőtéren.

A város természetes vizei

1., A Malom–tó, korábbi „Városi-tó vagy Alsó-tó” jelenlegi nevét a település életének korábbi időszakaiban az egyes patakokon található, illetve a jelenleg is megtekinthető az Oroszlány- Kecskédi vízfolyás mentén felépített malmokról kapta. Az 1960-as évek végén a mostani tó területén még vizenyős, nádas részek helyezkedtek el, amelyeknek magasabban fekvő részeit a város kiépülése során anyagnyerő gödrökként, építési és vegyes szeméttárolási területként hasznosították. Ezen a zsombékos, változó vízborítású, füves, ligetes területen találkozott – a domborzati adottságokat követő, egymással párhuzamosan haladó – Labanc-, Kertekalja- és Svandabereg- patak és folytatta útját az Által-ér felé az Oroszlány-Kecskéd vízfolyásban egyesülve.

A tó nem természetes, hanem mesterségesen kialakított képződmény. Ez a megállapítás igaz a tavat tápláló patakok torkolati mederszakaszaira, valamint a mesterségesen kialakított üzemi csatornára is. Területe a völgyzáró gáttal és rézsűs töltésekkel együttesen 7,2-7,3 hektárra tehető. Pontos felületét nehéz megállapítani, mivel nagyban befolyásolja a hőmérséklet, a párolgás, a csapadékmennyiség, valamint a tavat tápláló patakok jellemzői is. A tómeder kialakítása során kinyert anyagokból építették fel a ’70-es évek elején a tóhoz tartozó gátakat, töltéseket, illetve a tó szomszédságában 1970-73 között felépülő lakótelepek altalaját is. Az újonnan kialakított vízfelület elsődleges funkcióját tekintve parktó lett, de a későbbiekben olyan tevékenységeknek is helyet adott, mint a vízi sportok és a horgászat.

A Malom-tó vízgazdálkodás szempontjából is alapvető fontosságúvá vált, hiszen a Vértesből lefutó záporokat és kisebb villámárvizeket visszatartotta és ezzel a tó alatti szakaszokon az árvízcsúcs csökkentésében is szerepet vállalt. Vízgyűjtő területe megközelítőleg 43-44 négyzetkilométerre tehető, a területen jelentkező csapadékmennyiség pedig évi 600 milliméter körül alakul a sokéves átlagban. Ez utóbbi adat az elmúlt 10 évben lassan csökken és időbeli eloszlása is eltolódik, köszönhetően a hosszabb, száraz egybefüggő hónapoknak és az azokat követően kialakuló rendkívül heves, intenzív esőzéseknek. Nyáron a befolyó patakok közül több is egy-két hónapra akár teljesen ki is száradhat.

2., A Labanc-patak a maga 4790 méter folyáshosszával a település egyetlen olyan folyóvize, amely a városon belül is több ágat fogad magába, például a Vértes nyugati előterének leghosszabb élővíz rendszerét alkotó Pénzes-patakot is. Nevét vélhetően a Vértesben a középkorban zajló csaták során a német császári katonákra mért vereség („Vértes”) hagyománya alapján kapta. A 240 méter tengerszint feletti magasságon eredő patak a település leghosszabb és legnagyobb szelvényű medrével rendelkezik, rézsűje változó kiterjedésű és meredekségű. A vízfolyás felsőbb szakaszain korábban több kis tó is volt, de ezek megszűnését követően sajnos a középső része már jelentősen eliszaposodott. Ez annak köszönhető, hogy a bányászat megszűnését követően a sok évig tartó bányákhoz kapcsolódó vízkiemelés megszűnt, így az összes patak vízhozama és áramlási sebessége is töredékére csökkent. A patak a Mester utcától a Malom-tóba érkező befolyásig mintegy 1100 méter hosszúságban nagyrészt burkolt mederrel épült ki. A Labanc-patak vízrendszer (Pénzes-patak/Fekete-ér, Gyertyános-ér, Széles-ér, Mocsár-bereki-ér) a legnagyobb nyári melegek során se szárad ki teljesen, viszont vízhozama drasztikusan csökken. Esőzéskor a legnagyobb víztömegeket tudja felvenni és lefolyásukat lassítani, időszakosan visszatartani.

3., A Kertekalja-patak körülbelül 190 méteres magasságban ered. Nevét arról kapta, hogy a korábbi Oroszlány faluban gyakorlatilag a két legfontosabb utcának tekinthető Alkotmány-, és Haraszthegyi utcák közötti völgyben, szó szerint a kertek végében folyt. Középső szakasza az évtizedek alatt keskenyen bevágódott, ezért sajnos az eróziós tevékenység miatt állandóan hordalékot szállít a Malom-tóba. A patak folyáshossza kis híján 2 km, medre pedig a befolyás előtt 580 méter hosszúságban beton lapokkal burkolt, továbbá a Rákóczi és Dózsa utcák alatt egy jelentős részen fedett. Vízhozama kifejezetten ingadozó, nyáron, a tartósan meleg időszakban szinte már csak időszakos vízfolyásnak tekinthető és gyakran előfordul, hogy két hónapra is kiszárad. Nagyobb esőzések idején jelentős mennyiségű csapadékvizet fogad be, elsősorban a zárt csapadékvíz elvezető rendszer befogadójaként.

4., A Svandabereg-patak 3450 méter folyáshosszú, medre a befolyás előtti szakaszon 690 méter hosszan beton lapokkal burkolt. A köznyelv Svandaberki-pataknak is nevezi. A település külterületi részén, a Svandovszki – innen kapta a nevét - és a Homoki-dűlő közötti fás-ligetes területen ered, egy felszivárgó talajvíz forrásból. Két időszakos ág is táplálja, amelyek összefüggésben lehetnek a korábbi községi legelőn kialakított állatitató kutakkal (Róna-legelő területe). Vízhozama csekély, de az év nagyrészében egyenletes. Egy-egy hirtelen, intenzívebb felhőszakadás során vízszintje gyorsan és jelentősen megemelkedik, ezzel számottevő mennyiségű hordalékot és növényi uszadékot szállít a befogadó Malom-tóba. Sajnos az utóbbi évek csapadékmentes, aszályos nyarain előfordult, hogy akár hosszú hetekre is kiszárad. Az Ó-Takács utcában a Svandabereg-patak felett ível át a település legrégebbi fennmaradt, kis boltíves kőhídja.

Oroszlányi víztorony

A település talán leginkább ismert és egyedi építészeti-műszaki megoldásokat felvonultató „műtárgya” a mára szimbólummá vált víztorony. Oroszlány város legmagasabb pontján a Haraszt- hegyen áll, 223 méteres magasságban. A víztorony kivitelezése a városfejlődés dinamikus ütemében 1962-ben kezdődött és 1964-re készült el, így a jelenleg is üzemelő és a városlakók körében különösen szeretett víztorony, 2024-ben ünnepli 60. születésnapját. A víztorony nyomáskiegyenlítésre szolgál, ellennyomó rendszerű, rendeltetésénél fogva az ellátandó terület központjában kellett elhelyezni. A megkívánt tározó térfogat - 2000 m3 - valamint a vízoszlop és fenékmagasság a műtárgy beépített térfogatát eleve meghatározták.

A város nagyrészének enyhe domboldalon való elhelyezkedése, valamint az üzemtechnológiai követelmények szerencsés találkozása igen kedvező helyet jelölt ki a toronynak a városba benyúló, annak zöldövezetét képező dombhát tetején. Ez a magasabb szintbeni elhelyezkedés az oka annak, hogy ez a magastározó viszonylag alacsony kialakítású (teljes magassága 24,1 m). Formáját és építészeti szerkezetét tekintve forgási hiperboloid mely állékonysági-statikai és víztechnológiai szempontból is ideális tározóforma. Megjelenésében a karcsú törzsű és 45°-os végérintőjű köpeny a kettős görbületű felületeivel meglepő hatású és az építmény speciális, kettős görbülete folytán számos előnyt valósít meg. A felületére ellentétes irányban egyenes alkotók illeszthetők, így kivitelezése egyszerűvé és gazdaságosan megoldhatóvá vált a monolit vasbeton szerkezet zsaluzásos építésével és a medenceszakasz feszítésével. További előny, hogy az ilyen két irányban görbült felület önmagában véve is merev tartószerkezet. Üzemi szempontból a kettéosztott medencetért kívülről a hiperboloid fal, alulról gömbsüveg kupola határolja, míg közepén egy hengeres orsótér vezet fel a torony tetejére, ahol napjaikban már számos rádiótechnikai és telekommunikációs antenna rendszer is található. A két medencét a forgáshéjak csomópontjában csatlakoztatott hengerfal választja ketté.

Forgács József: Szocialista Stonehenge

Te szürke sziklaszilárd szimbólum,
Otromba gomba a dombtetőn.
Te tonnás-antennás várostörténelem,
Tájra táruló tároló.
Te éggel harcoló felhőkarcoló,
Éjjel vörös fénnyel pislogó logó.
Te glóriát tartó góliát, fenemód behemót.
Te nemmúló s nemmálló móló.
Te barbár hangár, vasbeton víztartály.
Te ólomhasú lomha súlyzó.
Te soklábas szakrális tótágas,
Díszefosztott oroszlányi totemoszlop.
Ó, te szocialista Stonehenge!